Covid ide- Covid oda, az idén is sikerült összehoznunk a szokásos tanévindító Bevonó táborunkat. A hosszú hónapok óta online térbe kényszerített közösségi-, tanulmányi- és hitéleti alkalmak után ismét együtt dobbant 30 szív.
A régi és új szakkollégistáinkkal Poroszlón töltöttünk 3 felejthetetlen napot. Az első nap társainkra, és a Jóistenre bíztuk magunkat, amikor motoros csónakokkal bebarangoltuk a Tisza tavat. Nagyon jót nevetünk utólag azon, hogy 4 kezdő „hajóskapitány” annyi szakértő segítséggel, mi mindenre képes…Találtunk olyan túrautvonalat is, amit a több évtizedes tapasztalattal bíró túravezetők sem ismertek eddig (mondhatnánk a falusi szlenggel élve úgy is, hogy mentünk mi át tökön-paszulyon). Összegezve igaz a mondás, miszerint az első lépés mindig nehéz. Mi továbbgondolva ezt a kiinduló pontot sikeresen bizonyítottuk, hogy a többi sem könnyebb.
Az izgalmak után Kiskörén, egy kellemes ebéd mellett sikerült kiscsoportokban megbeszélnünk az eseményeket. Pércsi Dániel felkészült előadásán, és keresztrejtvényén keresztül rengeteg újat tudtunk meg a Vízerőműről, majd rövid séta után, Iván Katalin mesélt nekünk a Hallépcsőnél. Nagyon jó érzés volt hallgatni a kollégistáink előadását, melyre olyan sokat készültek!
A hajókázást kipihenve, a második napon Baranyi Marcsi tréningjén töltődtünk fel, és megnyugvás töltötte el a társaságot, amikor este csatlakozott hozzánk Kocsis Fülöp érsek atya is. Gitárkíséretttel énekeltünk karizmatikus és világi énekeket… Együtt voltunk Isten tenyerén.
Meghódíottuk a Tisza tavi vízi sétányt, aminek legszebb része számomra az a gyönyörű panoráma volt, amit a kilátó tetején várt ránk. Megjártuk, megmásztuk, és még a szúnyogok is elkerültek bennünket.
A záró napunk igen korán kezdődött… A bevállalósabbak Fülöp atyával a napfelkeltében tekertek a gáton, de a későbben kelők sem úszták meg a kerékpártúrát, egészen Sarudig tekert a társaság. Volt természetesen extra motivációnk is, ugyanis az ebéd Újlőrincfalván várt bennünket. A konyha specialitása készült kifejezetten a mi részünkre, és túlzás nélkül állíthatom, hogy minden letekert méter megérte azért a babgulyásért.
A tábor zárásához közeledve utolsó állomásunk a Szabics kikötő volt, ahonnan csónakkal vittek át minket a tanösvényre. Volt itt is kilátó, vadregényeskörnyezet, Tamás báttya kunyhója, mesterségek sétánya, de a legnagyobb meglepetés rögtön a tanösvény elején várt ránk: egy igazi, hamisítatlan eredeti autentikus körhinta! Annyira élvezték a diákok, hogy nehezen volt hihető, hogy egyszer elszakadunk tőle…
Rengeteg élmény, nagy beszélgetések, nevetések töltötték meg Poroszlót és környékét. Újra szabadon együtt lehettünk. Az új tagok érkezése pedig megerősített bennünket abban, hogy jó ide tartozni!
Ahogy a slágerben is van: „Mi egy vérből valók vagyunk!”
Kósa Anita
mentor
sdr 
dav 
dav 
dav 
dig 
