Hagyomány, hogy minden évben közösen készítjük az adventi koszorút. De ez most a járvány miatt nem sikerült, mire görögkatolikus egyházunkban elkezdődött az adventi időszak a kollégisták nagy részének haza kellett menni. Az itt maradt orvostan hallgatók, önkéntes munkára jelentkezők vállalták, hogy elkészítik a koszorút. Hétfő esti program lett volna közösen a gyertyagyújtás. Hollik György szakkollégiumunk hitéleti munkájának segítője vállalta, hogy a kollégium kápolnájából jelentkezik be, hogy online térben, de még is közösen gyújtsuk meg az első gyertyát. Furcsa, szomorú, de valahol mégis jó érzés volt, hogy egy kicsit együtt vagyunk, hogy tudunk a másikról, Gyuri gondolatai után egy benn maradt tanárszakos hallgató képviselve az otthon levőket is lángra lobbantotta az első gyertyát. Most minden gyertya a remény lángja lesz, a reményé, hogy hamarosan túl leszünk ezen a nehéz időszakon, a reményé, hogy minél kevesebb áldozattal vészeljük át. A reményé, hogy mihamarabb újra élettel telik meg az épület, a reményé, hogy mindenki visszatér. Addig is az adventi várakozás fényében imádkozzunk a betegekért, az értük dolgozókért.
